A „ rock üvöltő” korszakának derekán találkoztunk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magunk módján megváltoztassuk a világot. A kezdeményezés akkoriban mindennapos volt- több ezer zenésztársunk is hasonló sikerekről álmodott.
Előbb balatoni szórakozóhelyek világot jelentő deszkáin (Fonyód, Balatonszemes), később külföldi turnékon, versenyeken, végül a városunk egyik legnépszerűbb saját klubjában folyatódott az „álmok keresése”.
De az álom túl hosszúnak bizonyult és az évek le-lefaragtak sorainkból. Helyükre újak álltak, hitükkel, elképzeléseikkel friss erőt, lendületet hozva. Voltunk „szerencsés” és „mellőzött” zenészek is, mikor melyik szerep jutott, de egyet biztosan tudtunk: azt az érzést, amit csak színpadon fellépő érezhet, ha több százan/ezren összegyűlnek a kedvéért.
Csak egy aprócska szerencse – a neve PÉNZ - hiányán múlott, hogy nem lettünk „országos sztárok”. Talán szerencsésebbeknek, talán álhatatosabbaknak adatott ez meg. És bármilyen szép reményekre is jogosítottak az elért eredmények, objektív és sajnos szubjektív okok miatt is a zenekar leállt. Mindenki ment a maga útjára: lett belőlünk zenetanár, a másik a Nemzeti Színház zenei világába szerelmesedett bele, volt aki idegenforgami szakemberként járta a világot, volt aki dekoratőr lett és volt aki labdarúgó edzőnek állt.
A sors a 2000-es évek környékén kínálta fel újból a lehetőséget. Éltünk vele, megragadtuk az alkalmat, a zenekar újra életre kelt és eredményeképpen ma is a színpadokon zenélünk. Ami egyszer az „életed volt” azt nehezen felejted el ! Csinálni pedig addig érdemes, amíg a saját szórakozásodon túl másoknak is örömet tudsz vele szerezni.